Ha az alázatosság fontos, miért arrogánsak a vezetők?

AGILISMEGOLDASOK.HU > Blog > VEZETÉS > Ha az alázatosság fontos, miért arrogánsak a vezetők?

TE vajon elég magabiztos vagy, hogy alázatos legyél? Elég erős vagy elfogadni vezetőként, hogy nem tudsz mindent?

E rövid bejegyzés olvasói közül bizonyára már talán többen találkoztatok azzal az állítással, amely szerint az emberséges, alázatos vezetők jelentősen nagyobb sikereket tudnak elérni munkájukban, mint kevésébé alázatos társaik. Ha ez így van, akkor felmerül a kérdés a gyakorlatban ez miért nem így működik, illetve a médiában megjelenő influenszerek miért nem ezt a benyomást keltik?!

Nem kísérelem meg a cikket lefordítani, erre nagyszerű eszközök állnak már rendekezére azok számára is, akik kevésbé tudnak angolul, helyette a számomra megragadt lényeget szeretném összefoglalni.

Lehetséges okok

A szerző egy jelentős indokként azt fogalmazza meg, hogy meglehetősen sok vezető számára az alázatosság és az ambiciózus célok elérése nem összeegyeztethető. Már csak a fogalmi asszociáció miatt sem. Ízleljük egy kicsit a szavakat. AMBÍCIÓZUS – alázatos. NAGY – kicsi. Valóban nehezen összekapcsolható a két szó jelentése, első látásra. S ami talán még inkább az összeegyeztethetőség ellen szól, az a gyakorlati tapasztalat, hogy mindig az tud igazán előre törni a ranglétrán, aki meglehetősen ambiciózus, könnyen átgázol másokon. Valljuk be őszintén ez utóbbi típusú főnökről sem az alázatos fogalom jut eszünkbe. Ha mindent összevetünk az erős sztereotipizálás és az, hogy ezt is elhisszük magunkról vezet oda, hogy hiába a sok tanulámny, a racionális tudat, az ego, és a félelmeink írják a gyakorlatot.

Arrogancia vagy alázatosság?

Ez azt jelenti, hogy nekünk is így kell eljárni? Az élet valóban mindig verseny, ahol csak győztesek és vesztesek vannak? S ha nem nyerünk “hangosan”, akkor is vesztesek vagyunk?

Összefoglalva a fentiekben, és az alábbi cikkben felvetetteket az látszik, hogy a mai társadalmunkban az ego igen fontos szerepet kap és tölt be.

Azonban ne feledjük, a látszat néha csal. A “valós siker” mögött, ott rejtőzik az alázatosság. Hozzáteszem, a “valós siker” fogalmát alkalmazom, értelmes és boldogsággal eltöltő siker vágyát értve ez alatt, és nem a gyors meggazdagodás reményét.

Persze vannak olyan munkakörök, ahol a magányos harcosok önállóan és egyedül, olyan világraszóló dolgot hoznak létre, hogy még az internet is beleremeg. De legyünk őszinték magunkhoz, mi is ilyenek vagyunk?Vagy inkább az tűnik valószínűnek hogy a sikerünkhöz másokra is szükségünk van?

Én magam ez utóbbi kategóriába sorolom. Ezzel összefüggésben esik szó a “humbition” fogalmáról a cikkben. Olyan vezetőket jelöl, akik egyben ambicíózusok és alázatosak. Ambíciózusak, azaz a munkájukban keresik a sikert, de alázatosak, amikor arra kerül sor. Egy sikeres üzlet után inkább szerencsésnek, mint minden elsöprő erővel bíró vezetőnek érzik magukat.

A vezetőkről alkotott kép általában az, hogy mindig és minden körülmények között tudják a választ a feltett kérdésekre.

Véleményem szerint a jó vezető ismeri az előző sztereotípiát, de azt is tudja, hogy a világ túl bonyolult ahhoz, hogy ezt el is higyje magáról. Nem fél megmondani, hogy nem tudja minden kérdésre a választ, bátran átadja és delegálja a feladatokat kollégáinak. Tudja, hogy egy fecske nem csinál nyarat.

E rövid bejegyzést hasonló a szavakkal zárom, mint amit a cikk írója is gondol.

TE vajon elég magabiztos vagy, hogy alázatos legyél? Elég erős vagy elfogadni vezetőként, hogy nem tudsz mindent?

Ha igen, a gyakorlatban valóban e szerint cselekszel? Minden körülmények között? Valóban? Igen, szerintem is baromi nehéz, de érdemes próbálkozni.

Az eredeti cikk

https://hbr.org/2018/10/if-humility-is-so-important-why-are-leaders-so-arrogant

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.